11 Iyyar 5784
2024-05-19

 

Galéria - Fordítások Ninahakuddu

Sumér irodalmi szövegek angolról magyarra fordítva.

A lefordított részlet S. N. Kramer Sumerian Mythology, c. könyvéből, Myths of Kur, III. chapter, Plate XIX. "Gods and Dragons" alcím, "The feats and exploits of Ninurta" bekezdéstől, a "The third version ..." bekezdésig tart.
Itt tekinthető meg:

Megjegyzés: mivel Kur egyaránt jelenthet országot, földet, hegyet, valamint alvilágot, és véleményem szerint a történet Sumérról beszél, a "Kur" szót "Országnak" fordítottam.

"Ninurta tettei és hőstettei".
fordította: Ninahakuddu

A kompozíciók nagy részben helyreállíthatók jelenleg legalább 48 táblából és töredékből, harmincról van másolat és több tudós publikálta az elmúlt évtizedek során; ennek következtében a szöveg nagy része ismert egy ideje.
Azonban a nagyszámú törés és hézag következtében, több fontosabb darab részeit nem lehetett helyesen elrendezni.
Ez a helyzet számottevő mértékben enyhült, mikor megtaláltam Isztambulba és Philadelphiába több mint húsz további, a költeményhez tartozó darabot.
És így, bár a szöveg nagyszámban még mindig nagyon törött döntő pontokon, a tartalom teljes egészében helyreállítható bizonyos fokú pontossággal.

A történet hőse Ninurta, a harcos isten, aki a Sumérok elképzelése szerint a levegőisten, Enlil fia. Egy bevezető himnusz után a történet egy címzéssel kezdődik Ninurtához a Sarur által, ami az ő megszemélyesített fegyvere.
Valami okból, a szövegből eddig még nem kideríthetően, a Sharur szembeállítja akaratát az Országgal.
Beszédjében tehát, amely frázisok egésze, magasztalja Ninurta hősies jellemvonásait és cselekedeteit, sürgeti Ninurtát az Ország megtámadására és elpusztítására. Ninurta nekilát úgy tenni, ahogy Sharur megparancsolta.
Eleinte mégis úgy látszik, emberére talált, aki felülmúlta, és Ninurta menekül mint egy madár.
Azonban Sharur még egyszer megszólítja őt, bíztató és bátorító szavakkal.
Ninurta most őrjöngve megtámadja az Országot az összes fegyverével ami rendelkezésére áll, és teljesen lerombolta azt.
Az Ország megsemmisítésével azonban súlyos csapás érte a földet. Az ősvizek, amelyet az Ország tartott sakkban (tartott ellenőrzése alatt), felemelkedett a felszínre és mint egy Ninurta erőszakjának eredményeképp nincs édesvíz ami elérhetné a mezőket és kerteket.
A föld istenei akik "hordozták a csákányt és kosarat", vagyis akiknek a föld öntözése és megművelésre előkészítése volt a feladata kétségbeestek.
A Tigris vize nem emelkedett, a folyó nem jó vizet szállított.

Súlyos éhínség volt, semmi sem termett,
A kis folyók nem tisztultak, a sár nem volt elszállítva,
A mozdulatlan mezőkön vizet nem locsoltak, csatornákat nem ástak
Az egész földön nem volt termés, csak gyom nőtt.
Erre az Úr megélesíti fenséges elméjét,
Ninurta, Enlil fia, hatalmas dolgokat hozott létre.

Ninurta felépíti a kőhalmokat a terméketlen (meddő) Országon túl és felhalmozza mint egy nagy falat az Ország előtt.
Ezek a kövek visszatartják a "hatalmas vizeket" és mint egy végeredményképp az alacsonyabb területek vize többé nem tör fel a föld felszínére.
Ami azt a vizet illeti, amely már elárasztotta a földet, Ninurta összegyűjti és elvezeti azt a Tigrisbe, ami most abban az állapotban van, hogy öntözi a mezőket azok elárasztásával.
Idézzük a költőt:

Ami szétszórva volt, összegyűjtötte,
Ami az Országon volt elűzte,
Irányította és elvezette a Tigrisbe
az áradatot, ami elöntötte a megművelt földet.
Most mindent meglátni a földön
messze örvendeztek Ninurtának, a föld királyának.
A mezők sok gabonát teremtek,
A pálmaligetből és szőlőskertből eredményes volt a betakarítás.
A termény felhalmozódott a magtárakban és a dombokon.
Az Úr eltüntette a gyászt az Országból,
Jót készített az istenek embere.

A fia nagy és hősi tetteinek hírére, az anyját Ninmaht - aki Ninhurszagként és Nintuként is ismert, és még eredetileg talán mint Ki, a Földanya - elragadja a (féltő) szeretet iránta; annyira nyugtalanná válik, hogy képtelen elaludni a hálószobájába. Ezért megszólítja Ninurtát, messziről könyörögve egy engedélyért, hogy meglátogathassa őt és gyönyörködtesse rajta a szemeit.
Ninurta megnézi az "Élet szeme"-vel, és mondja:

1. Te úrnő, azért mert jönnél egy idegen földre
2. Ninmah, mert a kedvemért belépnél egy ellenséges földre
3. Azért mert te nem félsz az engem körülvevő harc rémületétől,
4. Ezért, a dombok közül, amelyeket én, a Hős raktam halomba,
5. Legyen azok neve Hursag (hegy) és te vagy azok királynője"

Ninurta akkor megáldja a mesterséges kőhalmokat (Hursag) az összes növényfajtát amit az teremhet, bort és mézet, a fák különböző fajtáit, aranyat, ezüstöt és bronzot, lábasjószágot, juhot és minden négylábú teremtményt.
Hurság megáldása után, a kövekhez fordul, megátkozza azokat, melyek ellenségei voltak a harcában az Országgal, és megáldja azokat melyek a barátai voltak; ez az egész szakasz, stílusban és hangulatban, nem tartalomban, nagyon emlékeztet Jákob fiainak áldására és átkára a Teremtés könyvének 49. fejezetében.
A költemény egy hosszú, Ninurtát magasztaló himnusszal zárul.

Megjegyzés:
Az utolsó két szakaszban olyan ellentmondások vannak, hogy logikusan arra kell gondolnom, olvasati és/vagy szövegértelmezési probléma van a táblákkal. Ha Hursag valóban a mesterségesen rakott kőhalmokkal azonos, akkor azt nem áldhatta meg Ninurta, csakis az Ország földjét, és mikor a kövekhez fordult, hogy áldást, illetve átkot mondjon rájuk, az lenne a logikus, ha akkor fordul a kőhalmokhoz/Hursaghoz.
Más:
Mindenképpen érdekes kérdés, mit neveztek az "élet szemének".
Számos egyéb kérdés is felmerül a rövid leírás alapján. Miért is támadt Ninurta az Országra? Miért hallgatott a Sharurra? Ki vagy mi volt az, akivel harcba szállt? Ki futamította meg? Miért éppen a menekülő madár képével írták le a megfutamodását? Valóban csak azt akarták érzékeltetni a képpel, hogy nem volt szárazföld, mindent víz borított? Ha a történet alapvetően egy természeti katasztrófa leírása, miért beszél a szövegben Ninurta "az engem körülvevő harc rémületétől"?

 

vissza a lap tetejére