10 Iyyar 5784
2024-05-18

 

Galéria - Fordítások Ninahakuddu

Sumér irodalmi szövegek angolról magyarra fordítva.

Gilgameš, Enkidu és az Alvilág az elektronikus sumér irodalmi adatbázisban. (etcsl)

Gilgameš, Enkidu és az Alvilág.
fordította: Ninahakuddu

"A" változat
1-26. Azokban a napokban, azokban a messzi napokban, azokban az éjszakákban, azokban a távoli éjszakákban, azokban az években, azokban a messzi években; a régmúlt napokban, amikor a szükséges dolgokat a megnyilvánuló létezésbe hozták, a régmúlt napokban, amikor a szükséges dolgokkal először foglalkoztak illően, amikor a kenyeret először ízlelték meg az Ország szentélyeiben, amikor a az Ország kemencéit működésbe hozták, amikor az Egek elkülönültek a Földtől, amikor a Föld körülhatárolódott az Egektől, amikor az emberiség hírnevét létrehozták, amikor Anu az Egeket megszerezte önmagának, amikor Enlil a Földet megszerezte önmagának, amikor az Alvilágot (Kur) Ereskigalnak adták mint ajándékot;
(12. en-lil-le ki ba-an-de-a-ba
Enlil, aki az égtől elválasztott földet megtámadta
.....
14. ba-u-a-ba ba-u-a-ba
Aki szétválasztotta a mindenséget, aki szétválasztotta a mindenséget
15. a-a kur-še ba-u-a-ba
az Atya, egészen az Alvilágig szétválasztotta a mindenséget
16. en-ki kur-še ba-u-a-ba
Enki atya aki az Alvilágig szétválasztotta a mindenséget
17. lugal-ra tur-tur ba-an-da-ri
A király a kicsi egyetleneknek (a gyerekeinek) adta az Eget örökre
18. en-ki-ra gal-gal ba-an-da-ri
Enki a hatalmasan nagyoknak adta az eget örökre)
amikor ő elhajózik, amikor ő elhajózik, amikor az Atya elhajózik az Alvilágba, amikor Enki elhajózik az Alvilágba -- keletkezett egy kis jégeső vihar a király ellen, nagy jégeső vihar keletkezett Enki ellen. A kis jégcseppek csillogó kalapácsok voltak, a nagy jégcseppek mint hajítógép(?) kövei voltak. Enki kicsi hajójának a gerince remegett mintha azt teknősbékák öklelték volna, a hullámok a hajó orrát felemelték, hogy elnyeljék a királyt mint farkasok és a hullámok a hajófarnál támadták Enkit mint egy oroszlán.
27-35. Abban az időben volt egy egyedülálló fa, egy egyedülálló ḫalub fa, egy egyedülálló fa, a tiszta Eufrátesz partján növekvő, vízzel ellátott az Eufrátesz által. A déli szél ereje kitépte azt és megszaggatta annak ágait és az Eufrátesz felkapta és elvitte. Egy asszony, Anu szavainak tisztelője, arra sétált; egy asszony, Enlil szavainak tisztelője, arra sétált és kivette a fát és elvitte azt be Urukba, Inanna buja (termékeny) kertjébe.
36-46. Az asszony a lábaival ültette a fát, nem a kezeivel. Az asszony a lábai használatával öntözte, de nem a kezeivel. Ő mondta: "Mikor lesz ez egy pazar trón, amin helyet foglalhatok?" Ő mondta: "Mikor lesz ez egy pazar ágy, amin leheveredhetek?" Öt év, tíz év telt el, a fa nagyra növekedett; kérgét akárhogyan nem lehetett széthasítani. Gyökereinél varázslatokra nem fogékony kígyó készített magának egy fészket. Ágaiban az Anzu madár elhelyezte a fiatalságát.
44-45. Törzsében a fiatal hölgy jelenése épített önmagának lakóhelyet, a hölgy aki vidám szívvel nevet.
44-45. sorok az én olvasatomban a sumér szöveg alapján:
44. šab-bi-a ki-sikil lil-la-ke e im-ma-ni-ib-du
45. ki-sikil zu li-li šag hul-hul;
A törzset a tiszta hely szelleme (lelke) átjárta (ahogy) a ház agyaga megszilárdult, ő maga a zugba beköltözött, a tiszta hely bölcsessége fénylőn ragyogott, a szívet boldoggá tette.)
De ragyogó Inanna sírt!
47-69. Amikor a hajnalfény betört, amikor a látóhatár világossá vált, amikor a kis madarak hajnalhasadáskor lármázni kezdtek, amikor Utu elhagyta a hálószobáját, nővére, ragyogó Inanna mondta a fiatal harcosnak, Utunak: "Fivérem, azokban a napokban, amikor a sorsot meghatározták, amikor a bőség kiáradt az Országban, amikor Anu az egeket megszerezte önmagának, amikor Enlil a Földet megszerezte magának, amikor az Alvilágot Ereskigalnak adták mint ajándékot; amikor ő elhajózik, amikor ő elhajózik, amikor az atya elhajózik az Alvilágba, amikor Enki elhajózik az Alvilágba -- keletkezett egy kis jégeső vihar a király ellen, nagy jégeső vihar keletkezett Enki ellen. A kis jégcseppek csillogó kalapácsok voltak, a nagy jégcseppek mint hajítógép(?) kövei voltak. Enki kicsi hajójának a gerince remegett mintha azt teknősbékák öklelték volna, a hullámok a hajó orrát felemelték, hogy elnyeljék a királyt mint farkasok és a hullámok a hajófarnál támadták Enkit mint egy oroszlán."
70-78. "Abban az időben volt egy egyedülálló fa, egy egyedülálló ḫalub fa, egy egyedülálló fa (?), a tiszta Eufrátesz partján növekvő, vízzel ellátott az Eufrátesz mellett. A déli szél ereje kitépte azt és megszaggatta annak ágait és az Eufrátesz felkapta és elvitte. Én, egy asszony, Anu szavainak tisztelője, arra sétáltam; Én, egy asszony, Enlil szavainak tisztelője, arra sétáltam és kivettem a fát és elvittem azt be Urukba, ragyogó Inanna buja (termékeny) kertjébe."
79-90. "Én, az asszony, elültettem a fát a lábammal, de nem a kezemmel. Én, {Inanna} {az asszony}, a lábamat használva (?) öntöztem, de nem a kezemmel. Ő mondta: "Mikor lesz ez egy pazar trón, amin helyet foglalhatok?" Ő mondta: "Mikor lesz ez egy pazar ágy, amin leheveredhetek?" Öt év, tíz év telt el, a fa nagyra növekedett; kérgét akárhogyan nem lehetett széthasítani. Gyökereinél varázslatokra nem fogékony kígyó készített magának egy fészket. Ágaiban az Anzu madár elhelyezte a fiatalságát.
44-45. Törzsében a fiatal hölgy jelenése épített önmagának lakóhelyet, a hölgy aki vidám szívvel nevet.
44-45. sorok az én olvasatomban a sumér szöveg alapján:
44. šab-bi-a ki-sikil lil-la-ke e im-ma-ni-ib-du
45. ki-sikil zu li-li šag hul-hul;
A törzset a tiszta hely szelleme (lelke) átjárta (ahogy) a ház agyaga megszilárdult, ő maga a zugba beköltözött, a tiszta hely bölcsessége fénylőn ragyogott, a szívet boldoggá tette.
De ragyogó Inanna sírt!" Fivére, Utu a fiatal harcos, azonban nem tartott ki mellette az ő bajában.
91-113. Amikor a hajnalfény betört, amikor a látóhatár világossá vált, amikor a kis madarak hajnalhasadáskor lármázni kezdtek, amikor Utu elhagyta a hálószobáját, nővére, ragyogó Inanna mondta a harcosnak, Gilgamešnek: "Fivérem, azokban a napokban, amikor a sorsot meghatározták, amikor a bőség kiáradt az Országban, amikor Anu az egeket megszerezte önmagának, amikor Enlil a Földet megszerezte magának, amikor az alvilágot Ereskigalnak adták mint ajándékot; amikor ő elhajózik, amikor ő elhajózik, amikor az atya elhajózik az alvilágba, amikor Enki elhajózik az alvilágba -- keletkezett egy kis jégeső vihar a király ellen, nagy jégeső vihar keletkezett Enki ellen. A kis jégcseppek csillogó kalapácsok voltak, a nagy jégcseppek mint hajítógép(?) kövei voltak. Enki kicsi hajójának a gerince remegett mintha azt teknősbékák öklelték volna, a hullámok a hajó orrát felemelték, hogy elnyeljék a királyt mint farkasok és a hullámok a hajófarnál támadták Enkit mint egy oroszlán."
114-122. "Abban az időben volt egy egyedülálló fa, egy egyedülálló ḫalub fa, egy egyedülálló fa (?), a tiszta Eufrátesz partján növekvő, vízzel ellátott az Eufrátesz mellett. A déli szél ereje kitépte azt és megszaggatta annak ágait és az Eufrátesz felkapta és elvitte. Én, egy asszony, Anu szavainak tisztelője, arra sétáltam; Én, egy asszony, Enlil szavainak tisztelője, arra sétáltam és kivettem a fát és elvittem azt be Urukba, ragyogó Inanna buja (termékeny) kertjébe."
123-135. "Az asszony a lábával ültette a fát, de nem a kezével. Inanna a lábait használva öntözte, de nem a kezével. Ő mondta: ""Mikor lesz ez egy pazar trón, amin helyet foglalhatok?" Ő mondta: "Mikor lesz ez egy pazar ágy, amin leheveredhetek?" Öt év, tíz év telt el, a fa nagyra növekedett; kérgét akárhogyan nem lehetett széthasítani. Gyökereinél varázslatokra nem fogékony kígyó készített magának egy fészket. Ágaiban az Anzu madár elhelyezte a fiatalságát.
44-45. Törzsében a fiatal hölgy jelenése épített önmagának lakóhelyet, a hölgy aki vidám szívvel nevet.
44-45. sorok az én olvasatomban a sumér szöveg alapján:
44. šab-bi-a ki-sikil lil-la-ke e im-ma-ni-ib-du
45. ki-sikil zu li-li šag hul-hul;
A törzset a tiszta hely szelleme (lelke) átjárta (ahogy) a ház agyaga megszilárdult, ő maga a zugba beköltözött, a tiszta hely bölcsessége fénylőn ragyogott, a szívet boldoggá tette.
De {ragyogó Inanna} {Én, ragyogó Inanna} sírt!" A bajban, amit nővére neki elbeszélt, fivére a harcos Gilgameš támogatta őt.
136-150. {Összeszíjazta} {....} az ő ..... öve 50 mina súlyú az ő derekának -- 50 mina annyi volt neki mint 30 sékel. Megragadta a bronz baltáját amit felfedező útjain használt, amely 7 talentet és 7 minát nyomott, a kezébe. Megölte a kígyót, a ráolvasásoknak ellenállót a fa gyökereiben élőt. Az fa ágaiban élő Anzu madárnak lekötözte fiatalságát és az elment a hegyekbe. A fiatal hölgy jelenése aki a bal(?) törzsben él lakóhelyén menedéket keresett a pusztaságban. Ami a fát illeti, ő gyökerestől kitépte azt és levágta annak ágait, és az ő városának fiai, akik vele mentek, felvágták annak ágait és {összekötözték azokat} {egymásra rakták azokat}. Adta azt az ő ragyogó Inanna nővérének, az ő trónjának. Adta azt őneki, az ő ágyának. Ami Gilgamešt illeti, annak gyökereiből ő előállította a labdáját(?) ( ^ğišellag-ğu ) és ágaiból előállította az ütőjét(?).
151--165. Játszott a labdával(?) a széles téren, soha nem akarja abbahagyni a játszást, és dícsérte önmagát a széles téren, soha nem akarja abbahagyni, önmagát dícséri. {(Urból:) Városának fiatalemberei játszottak a labdával(?)} Neki(?), aki az özvegyek gyerekeinek a csapatát létrehozta ...., ők panaszkodtak: "Óh, a nyakam! Óh, a csípőm!" Azoknak, hogy volt anyjuk, az anya hozott kenyeret a fiának; azoknak hogy volt nővérük, a nővér öntött vizet a fivérének. Ahogy az este eljött, megjelölte a helyet ahová a labdát helyezte és felkapta a labdáját előle és hazavitte. De kora reggel ahogy ő ..... a megjelölt helyen, az özvegyek vádja és a fiatal lányok panasza okozta, hogy az ő labdája(?) és ütője(?) lezuhan az alvilág aljára. {Ő nem tudta elérni azok ....al.} Próbálta a kezével, de nem tudta {elérni} {megérinteni} azokat, próbálta a lábával de nem tudta {elérni} {megérinteni} azokat.
166-175. A Ganzer kapunál, az Alvilág előtt, leült. Gilgameš zokogott, keservesen sír: "Óh a labdám(?)! Ó az ütőm(?)!, én még nem teltem be annak varázslatával, a játék azzal még nem lett unalmas nekem! Bárcsak a labdám(?) még mindig az asztalos házában várna rám! Az asztalos feleségével úgy bánnék mint saját anyámmal -- bárcsak ott várna még mindig rám! Az asztalos gyerekeivel úgy bánnék mint az én kicsi nővéremmel -- bárcsak az ott várna még mindig rám! {A labdám(?) leesett az Alvilágba -- ki fogja visszaszerezni nekem?} {Ki fogja visszaszerezni a labdámat(?) az Alvilágból?} {Az ütőm(?) leesett a Ganzerbe -- ki fogja visszaszerezni nekem?} {Ki fogja visszaszerezni az ütőmet(?) Ganzerből?}"
176-183. Az ő szolgája Enkidu {válaszolt} {mondta} {neki} {Gilgamešnek} "Királyom, te sírsz; miért aggódik a szíved? Én ma el fogom hozni a labdádat(?) az Alvilágból, én vissza fogom szerezni az ütődet(?) Ganzerből." Gilgameš válaszolt Enkidunak: "{Ha ma} {ha} le fogsz menni az Alvilágba, hadd adjak tanácsot! Az útmutatásaimat követned kellene. Hadd beszéljek veled! {Ügyelj a szavaimra!} {A szavaimat követned kellene}!"
184-198. "Nem kellene felvenned a tiszta ruháidat; azonnal felismernék, hogy idegen vagy. Nem kellene bekenni magadat finom olajjal az olajtartóból; körülvennének téged {annak az} {a te} illatod (miatt). Nem kellene hajító-botokat dobnod az Alvilágba; azok akiket levert a hajító-bot körülvennének téged. Nem kellene egy somfa ütőt tartanod a kezedbe; a lelkek sértésnek vélnék tőled. Nem kellene sarut venni a lábadra. Nem kellene kiabálnod az Alvilágba. Nem kellene megcsókolnod szeretett feleségedet. Nem kellene megütnöd a feleségedet, még akkor sem, ha bosszankodtál vele. Nem kellene megcsókolni szeretett gyermekedet. Nem kellene megütnöd a fiadat, még akkor sem, ha bosszankodtál vele. A keltett lárma akadályozhat téged az Alvilágban."
199-204. "Ő, aki ott fekszik, ő aki ott fekszik, Ninazu anyja aki ott fekszik -- tiszta vállait nem fedi öltözékkel és nincs lenvászon átterítve az ő tiszta keblein. Ujjai mint egy csákány, tépett haja, mint póréhagyma."
205-220. Azonban Enkidu nem figyelt gondosan királya szavaira. Felvette a tiszta ruháit és ők felismerték, hogy ő egy idegen. Bekente magát finom olajjal az olajtartó edényből és ők körülvették őt az illata miatt. Hajítófákat dobott az Alvilágba és akiket levert a hajítófa, körülvették őt. Somfa ütőt tartott a kezébe és a lelkek sértésnek vélték tőle. Sarut húzott a lábaira. Ingerültséget okozott az Alvilágban. Megcsókolta szeretett feleségét és megütötte feleségét mikor bosszankodott vele. Megcsókolta szeretett gyermekét és megütötte fiát amikor bosszankodott vele. Lármát keltett és fogvatartott lett az Alvilágban.
221-229. Gilgameš a harcos, Ninszumun fia, lépteit E-kurba irányította, Enlil templomába. Sírt Enlil előtt: "Atyám, Enlil, a labdám(?) leesett az alvilágba, az ütőm(?) leesett a Ganzerbe. Enkidu lement visszaszerezni azokat de az Alvilág elfogta őt. Namtar nem szerezte meg őt, az Asag nem szerezte meg őt; de az Alvilág elfogta őt. Nergal udug démonja, aki nem kímél senkit, nem szerezte meg őt, de az alvilág megragadta őt. Nem csatában esett el a férfiak harcmezején, de az Alvilág elfogta őt." Enlil atya nem támogatta őt a bajban, így ő elment Eriduba.
230-237. Eriduba irányította lépteit, Enki szentélyébe. Sírt Enki előtt: "Atyám, Enki, a labdám(?) leesett az alvilágba, az ütőm(?) leesett a Ganzerbe. Enkidu lement visszaszerezni azokat de az Alvilág elfogta őt. Namtar nem szerezte meg őt, az Asag nem szerezte meg őt; de az Alvilág elfogta őt. Nergal udug démonja, aki nem kímél senkit, nem szerezte meg őt, de az alvilág megragadta őt. Nem csatában esett el a férfiak harcmezején, de az Alvilág elfogta őt." Enki atya támogatta őt ebben a bajban.
238-242. Ő mondta a fiatal Utu harcosnak, Ningaltól született fiúnak: "Nyiss egy lyukat rögtön az Alvilágba, és akkor felhozom az ő szolgáját az Alvilágból!" Ő nyitott egy lyukat az Alvilágba és felhozták az ő szolgáját (a lélegzetével, lelkével) az Alvilágból.
243-253. Ölelték és csókolták. Kimerítették egymást a kérdésekkel: "Láttad az Alvilág rendjét? -- Bárcsak elmesélnéd nekem barátom, bárcsak elmesélnéd nekem!" "Ha elmesélem az Alvilág rendjét, ülj le és sírj! Én le fogok ülni és sírok! ....., ami a szívedet megörvendeztette mert megérint, van ....., a férgek ellepik azt mint egy elnyűtt öltözetet(?); mint résnek(?) ......, az földdel tele." "Jaj!" mondta és leült a porba.
254-267. "Láttad őt, kinek volt egy fia?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Keservesen sír a faéknél, amit bevertek az ő falába.(?)" "Láttad őt, akinek két fia volt?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Ül pár téglán, kenyeret eszik." "Láttad őt, akinek három fia volt?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Vizet iszik víztömlőből." "Láttad őt, akinek négy fia volt?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Szívében örvendezik mint egy ember, akinek volt négy szamara járomba." "Láttad őt, akinek öt fia volt?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Mint egy jó írnok fáradhatatlan, ő könnyen bemegy a palotába." "Láttad őt, akinek volt hat fia?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Derűs mint egy földműves." "Láttad őt, akinek hét fia volt?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Mint az istenek társa, ül egy trónon és figyel az ítéletekre."
268-285. "Láttad a palota eunuchját?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Mint egy hasznavehetetlen alala bot, egy sarokba támasztott." "Láttad az asszonyt, aki soha nem szült?" "Láttam őt." "Milyen az ellátása?" "Mint egy ..... edény, erőszakkal eldobott, senkinek nem ad örömöt." "Láttad a fiatalembert, aki soha nem vetkőztette le az ő feleségét?" "Láttam őt." "Milyen az ellátása?" "Te befejezel egy kötelet és ő sír a kötél felett." "Láttad a fiatalasszonyt, akit soha nem vetkőztetett le a férje?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Te befejezel egy gyékényszőnyeget, és ő sír a gyékényszönyeg felett." "Láttad akinek nem volt örököse?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Amint őt, aki ..... téglák(?), kenyeret eszik." "......?" "Láttam." "Milyen az ellátása?"
7 sor töredékes vagy eltűnt (elkopott)
286-303. "Láttad .....?" "Az ő étele elkülönített, az ő vize elkülönített, ő a neki felajánlott(?) ételeket eszi, a neki felajánlott vizet issza." {"Láttad őt, akit megevett egy oroszlán ?" "Ő keservesen sírt "óh, a kezeim!" "Óh, a lábaim!"" "Láttad őt, aki lezuhant a tetőről?" "Ők nem tudják .... csontjait."} "Láttad a leprás embert?" "Ő rángatózik mint egy ökör, ahogy a férgek esznek rajta." "Láttad őt, aki elesett a csatába?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Az ő apja és anyja nincs ott tartani a fejét és a felesége sír." "Láttad annak a lelkét, akinek nem volt temetési felajánlása?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Hulladékot és morzsát eszik ..... az utcára kidobott." "Láttad őt megütve a hajódeszkától {amikor vízbe ugrik(?)}? Milyen az ellátása?" "Jaj, anyám!" az ember sírt az anyjáért, ahogy ő kihúzza(?) a hajódeszkát(?) ..... ő ..... keresztgerenda ..... morzsák." "Láttad az én kicsi halva született gyermekeimet, akik soha nem tudtak létezni?" "Láttam őket." "Milyen az ő ellátásuk?" "Ők egy arany és ezüst asztalnál játszottak, ami mézzel és tejjel megrakott volt." "Láttad őt, aki meghalt .....?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Ő az istenek ágyán fekszik." "Láttad őt, aki meggyulladt?" "Nem láttam őt. Az ő lelke nincs a közelben. A füstje felszállt az égbe."

"A" változat Urból (UET 6 58)
1-7. "Láttad őt, aki leesett a tetőről?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Ők nem tudják ...... csontjait." "Láttad őt, akit megütött Iškur viharáradata?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Ő rángatózik mint egy ökör ahogy a férgek esznek róla." "Láttad a leprás embert?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Az étele elkülönített, az itala elkülönített, eszi azt ételt ami adódott neki, issza azt a vizet, ami adódott neki. A városon kívül lakik."
8-19. Láttad őt, aki nem tisztelte anyjának és apjának a szavát?" "Láttam." "Milyen az ő ellátása?" "Óh, a testem! Óh, a végtagjaim! ő soha nem tudja abbahagyni a sírást." "Láttad őt, akit elért az anyjának és apjának átka?" "Láttam." "Milyen az ő ellátása?" "Megfosztották őt egy örököstől. Bolyong az ő lelke." "Láttad őt, aki ..... az ő istenének nevét?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Az ő lelke ......" "Láttad annak a lelkét, akiknek nem volt temetési felajánlása?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Hulladékot és morzsákat eszik ..... kihajítottak az utcára." "Láttad az én kicsi halva született gyermekeimet, akik soha nem tudtak létezni?" "Láttam őket." "Milyen az ő ellátásuk?" "Aranyból és ezüstből készült asztalnál játszottak, amit megraktak mézzel és tejjel." "Láttad őt, aki meggyulladt?" "Nem láttam őt. Az ő füstje felszállt az égbe. Az ő lelke nem az Alvilágban él."
20-28. "Láttad őt, aki hazudott az isteneknek, míg esküt tett?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Issza .... amit ivott ...... a vízáldozat(?) helyén a bejáratnál az alvilágba." "Láttad Girszu polgárát, aki megtagadta(?) a vizet az ő apjától és anyjától?" "Láttam." "Milyen az ellátása?" "Mindegyikük(?) előtt ezer Martu van, és az ő lelke sem .... sem ..... tud ..... A Martu a vízáldozat helyénél a bejáratnál az Alvilágba ....." "Láttad Sumér és Akkád polgárait?" "Láttam őket." "Milyen az ő ellátásuk?" "Ők a ..... hely vízét isszák, sáros víz." "Láttad ahol apám és anyám él?" "Láttam őket." "Milyen az ellátásuk?" "Mindketten a ..... hely vizét isszák, sáros víz."

Egy másik változat Urból (UET 6 59)
"A" rész
1-9. Láttad őt, akit leütött a hajó deszkája? Milyen az ellátása?" "Jaj, anyám!" az ember sír az anyjáért, ahogy ő kinyújtózik ......, ő .... keresztgerenda .... szétmorzsolja." "Láttad aki lezuhant a tetőről?" Milyen az ellátása?" "Rángatózik mint egy ökör, ahogy a nyűvek esznek belőle." "Láttad őt akit elért az anyja átka? Milyen az ellátása?" "Megfosztották egy örököstől. Bolyong(?) az ő lelke." "Láttad őt aki nem tisztelte apjának és anyjának a szavát? Milyen az ellátása?"
1 sor töredékes ismeretlen számú sor eltűnt
"B" rész
1-11. "Az ő étele el van különítve, az ő vize el van különítve, eszi azt az ételt, ami adódott(?) neki, issza azt a vizet, ami adódott neki." "Láttad őt, aki elesett a csatában? Milyen az ellátása?" "Apja és anyja nincs ott tartani az ő fejét, és a felesége sír" "Láttad őt, aki .....? Milyen az ellátása?" "...... a kezéből ....." "Láttad az ő lelkét, akinek nincs temetési felajánlása? Milyen az ő ellátása?" "Ő hulladékot és morzsát eszik, amit kihajítottak az utcára." "Láttad az én kicsi halva született gyermekeimet, akik soha nem tudtak létezni? Milyen az ő ellátásuk?" "Ők egy aranyból és ezüstből készült vödörrel játszottak, ami tele volt mézzel és tejjel." "Láttad őt, aki megégett?" "Én nem láttam őt. Az ő lelke nincs ott. Füstje felszállt az égre."

Egy harmadik változat Urból (UET 6 60)
1-10. Ők visszatértek Urukba, ők visszatértek városukba. Belépett felszerelve szerszámokkal és fegyverekkel, egy baltával és egy lándzsával, és lerakta őket boldogan a helyére. Örült ránézni a szoborra, Uruk fiatalembereire és asszonyaira és Kulab idős embereire és asszonyaira. Ahogy Utu kijött a hálószobájából, Gilgameš(?) felemelte fejét és mondta nekik(?): "Atyám és anyám, tiszta vizet igyatok!" Délidő alighogy elmúlt, amikor ők megérintették a szobor(?) koronáját.
11-16. Gilgameš levetette magát a gyász helyére, levetette magát kilenc napra a gyász helyére. Uruk fiatalemberei és asszonyai és Kulab idős férfiai és asszonyai sírtak. Rögtön amint Gilgameš mondta, hogy ő visszaverte Girszu polgárait. "Atyám és anyám, igyatok tiszta vizet!"
17. Gilgameš harcos, Ninszumun fia édes a te dícséreted!

Egy változat Me-Turanból
"A" rész
1-9. ..... körülvették őt. Hozott ..... és a lelkek sértve érezték magukat őtőle. ...... okozta(?) ....
1 sor töredékes Csókolta az ő szeretett feleségét, és megütötte a feleségét amikor dühös volt rá. Csókolta szeretett gyermekét, és megütötte a fiát amikor dühös volt rá. Lármát keltett és fogva tartott lett az Alvilágban.
10-16. Ettől a végzetes naptól és hét napon át az ő szolgája, Enkidu nem tudott kijönni az Alvilágból. A király siránkozott, keservesen sírt: "Szeretett szolgám, hűséges társam, tanácsadóm, elfogva az Alvilágban! Namtar nem ragadta meg őt, az Asag nem szerezte meg őt, de ő megakadt az Alvilágban. Nergál udugja, aki .... nem fogta el őt, de őt birtokba vette az Alvilág. Ő nem esett el csatába a ..... harcmezőn, de ő megakadt az Alvilágban."
17-24. A lépteit saját E-kurjába irányította, Enlil templomába. Enlil előtt ......: "A labdám(?) lezuhant az Alvilágba, az ütőm(?) lezuhant a Ganzerbe. De Enkidu lement visszaszerezni azokat, az én szeretett szolgám, az én hűséges társam, tanácsadóm, beszorult az Alvilágba. Namtar nem szerezte meg őt, az Asag nem szerezte meg őt, de az Alvilág elfogta. ..... nem szerezte meg, de őt elragadta az Alvilág."
ismeretlen számú sor eltűnt

"B" rész
1-28. "Láttad őt, akinek egy fia volt? Milyen az ellátása?" "Keservesen sír ....." "Láttad őt, akinek két fia volt? Milyen az ellátása?" "Úl egy ......on ......" "Láttad őt, akinek volt három fia? Milyen az ellátása?" "Vizet iszik ......" "Láttad őt, akinek volt négy fia? Milyen az ellátása?" "Boldog a szíve {mint egy ember, akinek négy szamara volt járomba}." "Láttad őt, akinek volt öt fia? Milyen az ellátása?" "Mint egy jó írnok, ő fáradhatatlan, könnyen belép a palotába." "Láttad őt, akinek volt hat fia? Milyen az ellátása?" "Derűs, mint egy földműves." "Láttad őt, akinek hét fia volt? Milyen az ellátása?" "Mint az istenek társa, egy trónon ül és figyeli az ítéleteket." "Láttad őt, akinek nem volt örököse? Milyen az ellátása?" "Mint(?) ...... kenyeret eszik."
hozzávetőleg 3 sor eltűnt
29-51. "Láttad őt .....? Milyen az ellátása?" "Vizet iszik ......" "Láttad őt ......? Milyen az ellátása?" "Ő ...... ahogy a nyűvek esznek róla." "Láttad őt, akit kutya(?) evett meg? Milyen az ellátása?" "Ő ...... "óh, a kezem! Ó a lábam! Ó ......!" "Láttad őt, akit leütött a hajóárbóc? Milyen az ellátása?" "Jaj, anyám" az ember sír az ő .....áért, ...... faszeg(?) ......, ő ..... étele, keresztgerenda(?), szétmorzsolja ......" "Láttad az asszonyt, aki soha nem szült? Milyen az ellátása?" "Mint egy ..... edény, erőszakkal eldobott, ő ...... senkit." "Láttad a fiatalembert, aki soha nem vetkőztette le a feleségét? Milyen az ellátása?" "Te befejezel egy gyékényszőnyeget és ő sír a gyékényszőnyeg felett." Láttad a fiatalasszonyt, aki soha nem vetkőzött a férjének? Milyen az ellátása?" "Te befejezel egy .... ruha és ő sír a ...... ruha felett."
52-68. "Láttad őt, aki ...... magasztalta önmagát? Milyen az ellátása?" "Megalázkodik(?) mint egy ökör ahogy a férgek esznek belőle." "Láttad őt, aki lezuhant a tetőről? Milyen az ellátása?" "Csontjai ...... és a lelke ......" "Láttad őt ......? Milyen az ellátása?" "Ő ........." "Láttad a leprás embert? Milyen az ellátása?" "Vize a maradék, étele a maradék. Ő ....... a lelkek. A városon kívül él." "Láttad az én halva született gyermekeimet, akik soha nem kaptak nevet? Milyen az ellátásuk?" "Ők egy arany és ezüst asztalnál játszottak ......." "Láttad őt, aki megégett?" "Barátom miért nem takarítottad meg ezt a kérdést?" "Én megkérdeztem azt, barátom!" "A lelke ..... az Alvilágból, az felszállt az égbe a füsttel(?)."
69-71. A szíve lesújtott, bensője feldúlt. A király keresni kezdett az életért. Az úr, most egyszerre elhatározta, útnak indul a hegyeknek, ahol az emberek élnek.
Ez a három sor a Gilgameš és Ḫuwawa (A verzió) egy fordításából alkotva

Jegyzet:
labda és ütő egyéb fordításokban dobnak és dobverőnek fordítják. (véleményem szerint a dob+dobverő variáció közelebb áll a igazsághoz) Ganzer = Sötétség, az Alvilág
Martu= a nyugati-sivatagi nomád népcsoport

Vége

 

vissza a lap tetejére