10 Iyyar 5784
2024-05-18

 

Galéria - Fordítások Ninahakuddu

Sumér irodalmi szövegek angolról magyarra fordítva.

Lugalbanda és az Anzu madár az elektronikus sumér irodalmi adatbázisban. (etcsl)

Lugalbanda és az Anzu madár
fordította: Ninahakuddu

1-27. Lugalbanda tétlen heverészik a hegyekben, messzi helyeken; a Za-bu-a hegyekbe merészkedett. Nincs anya ővele aki tanácsot adna, nincs apa ővele aki beszélne neki. Senki nincs vele akit ő ismerne, akit ő becsülne, nincs bizalmasa aki beszélne vele ott. Szívében önmagához beszélt: "Én úgy fogok bánni a madárral amint illeti őt, úgy bánok Anzuval ami megilleti őt. A feleségét szeretettel fogom köszönteni. Leültetem Anzu feleségét és Anzu gyerekeit egy lakomához. Anu el fogja hozni Ninguenát nekem az ő hegyi otthonából -- az ügyes asszonyt, aki hozzájárul anyja becsületéhez. Ninkasi, az ügyes aki hozzájárul anyja becsületéhez. Az ő erjesztőkádja zöld lapis lazuriból van, az ő sörös hordója finomított ezüstből és aranyból van. Ha ő áll a sörnél, van vidámság, ha ő ül a sörnél, ott van boldogság; mint pohárnok ő keveri a sört, sohasem fáradó amint ki-be jár, Ninkasi, a hordó oldalánál, (a hordó) a csípőjénél; ő az én sör kiszolgálásomat hibátlanul készítheti. Amikor a madár ivott sört és boldog, amikor az Anzu ivott sört és boldog, segíthet nekem megkeresni a helyet melyen Uruk seregei mennek. Anzu rátehet, felemelhet engem az én fivéreim ösvényére."
28-49. Most Enki pompás 'sas'-fája, Inanna hegyének ormán, sokszínű kalcedonból nem mozdult a földön mint egy torony, egészen terebélyes lombozatú mint egy aru. Árnyékával beborítja a legmagasabb hegycsúcsokat mint egy palást, szétterült azokra, mint egy öltözék. Gyökerei úgy pihentek, mint a sağkal kígyók Utu hét szájú folyójában. A közeli hegyekben, ahol nem nőnek ciprusok, ahol nem siklik kígyó, ahol skorpió nem csíp, a hegyek közepébe a buru-az madár tette fészkét és lerakta abban tojásait; a szomszédba az Anzu madár tette fészkét és elhelyezte abban fiatalságát. Fával készítette azt, borókafából és puszpángfából. A madár készítette a fénylő ágacskákat a házikóba. Amikor hajnalhasadáskor a madár nyújtózott, amikor napkeltekor Anzu kiáltott, kiáltásakor a föld remeg a Lu-lu-bi hegyekben. Kucu foga(?) van és sas karmai. Tőle rettegve a vadbikák elmenekülnek a hegyek lábához, a szarvasbikák a hegyekbe futnak.
50-89. Lugalbanda bölcs és véghezvisz hatalmas tetteket. Az édes, mennyei húspogácsának az előkészítésében gondosságot adott hozzá gondossághoz. A tésztát mézzel gyúrta, és még mézet adott ahhoz. A madárfióka elé helyezte azokat, az Anzu fióka elé, kövér húst adott a kicsinek enni. Táplálta őt a bárány kövérjével. A húspogácsákat gyorsan tette annak szájába. Elhelyezte az Anzu fiókát a fészekben, kifestette szemét szénnel, felrakta a fehér cédrus illatot annak fejére, feltett egy sós húsból gyúrt tekercset. Visszavonult az Anzu fészkétől, várta őt a hegyekben, ahol nem nőnek a ciprusok. Abban az időben a madár összeterelte a hegyek vadbikáit, Anzu összeterelte a hegyek vadbikáit. Egy élő bikát tartott a karmában, egy halott bikát a vállain keresztbe (fektetve) szállított. Kiárasztotta az epéjét mint 10 gur vizet. Egyszerre a madár leállt, Anzu egyszerre megállt. Amikor a madár visszakiáltott a fészkének, amikor Anzu visszakiáltott fészkének, az ő fiókája nem felelt neki a fészekből. Amikor a madár másodszor kiáltott a fészkének fiókája nem válaszolt a fészekből. Eddig bármikor a madár visszakiáltott a fészkének, fiókája válaszolt a fészekből. A madár kiadta a fájdalom kiáltását, az elért az égig, az ő felesége kiáltott "Woe!". Kiáltása elérte Apszut. A madár a "Woe"-nak ezzel a kiáltásával és a felesége ezzel a bánatos kiáltással elérte az Anunnakikat, a hegyek isteneit, valóban bemászik a hasadékokba mint a hangyák. A madár mondja a feleségenek, Anzu mondja a feleségének, "Rossz előjel nehezedik a fészkemre, mint hatalmas Nanna lábasjószág karámja fölé. A félelem ráfekszik arra, mint mikor a vad oroszlánok marcangolni kezdik egymást. Ki vette el gyermekemet annak fészkéből? Ki vette el az Anzut annak fészkéből?"
90-110. De az feltűnt a madárnak, amikor közeledett a fészekhez, az feltűnt Anzunak, mikor közeledett a fészekhez, hogy az úgy készetett mint egy isten lakhelye. Ragyogóan feldiszített volt. Fiókája rendezett a fészkében, szeme szénnel festett, fehér cédrus hajtásait erősítették fejére. A sós hús sodort része magasan felfüggesztve. A madár örvendező, Anzu ujjongó: "Én vagyok a herceg, aki a hömpölygő folyók sorsát meghatározom. Megtartom egyenes és keskeny ösvényen a becsületest aki követi Enlil tanácsát. Atyám Enlil hozott engem ide. Ő engedi nekem elzárni a bejáratot a hegyekbe, mint egy nagy kapuval. Ha én megszabok egy sorsot, ki fogja módosítani azt? Ha én kimondom a szót, ki fogja megváltoztatni azt? Akárki csinálta ezt a fészkemnek, ha te egy isten vagy, beszélni fogok veled, valóban támogatni foglak téged. Ha egy ember vagy, megszabom a sorsodat. Nem foglak hagyni téged, hogy bárki ellenfeled legyen a hegyekben. Te leszel 'Hős-Anzu-által-megerősített'."
111-131. Lugalbanda, részben rémületből, részben élvezetből, részben rémületből, részben mélységes élvezetből hízeleg a madárnak, hízeleg Anzunak: "Madár szikrázó szemekkel, ezen a területen született, Anzu szikrázó szemekkel, ebben a körzetben született, bolondozol ahogy fürdesz a tavacskában. A te nagyapád, minden örökség hercege, a mennyet a kezedbe tette, a földet a lábaidhoz helyezte. Szárnyszélességed kiterjeszted ahogy egy madárháló szétterül keresztül az égen! .... a földön a karmaid mint csapdát tetted a hegyek vadmarháira és vadbikáira! Hátgerinced olyan egyenes mint egy írnoké! Mellkasod ahogy repülsz olyan mint mikor Niraḫ szétválasztja a vizeket! Ami a hátadat illeti, zöld pálmakert vagy, lélegzetelállító rád nézni. Tegnap biztonságosan megszöktem tőled, azóta rábíztam magamat a te védelmedre. A feleséged lesz az anyám" (mondta), "Te leszel az apám" (mondta), "A te kis egyetleneddel úgy fogok bánni mint fivéremmel. Tegnap óta vártam rád a hegyekben ahol nem nőnek ciprusok. Engedd a feleségedet álljon eléd köszönteni engem. Felajánlom üdvözletemet és rád bízom sorsom meghatározását."
132-141. A madár bemutatja előtte magát, örvendezik neki, Anzu bemutatja magát, örvendezik neki. Anzu mondja ragyogó Lugalbandának: "Most gyere Lugalbandám. Menjünk mint egy nemesfémekkel teli hajó, mint egy gabonaszállító bárka, mint almákat szállító hajó, mint tök rakománnyal magasan megrakott hajó árnyékot vető, mint egy bőségesen megrakott hajó aratás idején, menj vissza tégla-építésű Kulabba magasra emelt fejjel!" -- Lugalbanda aki élvezetét találja a magban(?) nem fogja elfogadni ezt.
142-148. "Mint Šara, Inanna szeretett fia, lőj ki szakállas nyílvesszőiddel mint egy napsugár, lőj előre nádvessző nyilakkal mint holdfény! A szakállas nyílvesszők egy szarvasvipera lehetnek, eltalálod őket azokkal! Mint egy hasítóbárddal megölt hal, varázs-szeletek lehetnek ők! Te összekötözheted őket mint fejszével kivágott fatörzseket!" -- Lugalbanda aki élvezetét találja a magban(?) nem fogja elfogadni ezt.
149-154. Ninurta, Enlil fia a Csata Oroszlánjának sisakját helyezheti a fejedre, a mellvért(?) hogy a nagy hegyekben ne engedjen meghátrálni, a mellkasodon fekszik! Te .... a csatahálót az ellenség ellen! Amikor a városba mész .....!" -- Lugalbanda aki élvezetét találja a magban(?) nem fogja elfogadni ezt.
155-159. "Dumuzi ragyogó vajköpülőjének bősége, ami az egész világnak vaja, neked lesz adományozva. Annak teje az egész világnak teje. Neked lesz adományozva." -- Lugalbanda aki élvezetét találja a magban(?) nem fogja elfogadni ezt. Ahogy egy kib madár, ahogy egy édesvízi madár, ahogy az repül egy laguna mentén, megfelelt neki szavakban.
160-166. A madár figyelt rá. Anzu mondja ragyogó Lugalbandának, "Most figyelj Lugalbandám, csak gondold át újra. Így van ez: egy makacs szántó ökröt vissza kell igazítani a barázdába, egy makacskodó szamarat az egyenes ösvényen kell tartani. Mégis én kiutalom neked azt, amit kifejezel nekem. Átadok neked egy kívánságodnak megfelelően kiosztott sorsot."
167-183. Ragyogó Lugalbanda válaszolt neki: "A futás ereje legyen combjaimban, soha ne fáradjak! Legyen erő a karomban, terjedjen messze a karom, soha ne váljon gyengévé a karom! Mozgó mint a napfény, mint Inanna, mint a hét vihar, Iškuré, villanjon mint egy fényesség, lobbanjon mint villám! Hadd menjek bárhová, bármerre nézzek, bárhová helyezzem a lábam, érjen bárhová szívem vágya és engedd kibontanom a sarumat bármilyen helyen, amit a szívem kitűzött nekem! Mikor Utu Kulabba, városomba enged érnem, hagyd őt, aki megátkoz engem, ne legyen abból öröme; hagyd őt, aki velem kíván küzdeni soha ne mondjam "Csak hadd jöjjön!"(?) A te szobraidat fafaragókkal fogom megmunkáltatni, és lélegzetelállító leszel. A neved ezáltal híres lesz Sumérban és a nagy istenek templomának becsületére fogsz válni."
184-202. Így Anzu azt mondja ragyogó Lugalbandának: "A futás ereje legyen combjaidban! Soha ne fáradj! Erő legyen karjaidban! Karod érjen messze, soha nem válhasson karod gyengévé! Mozdulj mint a nap, mint Inanna, mint Iškur hét vihara, villanj mint fényesség, lobbanj mint villám! Bármerre mész, bármerre nézel, bárhová helyezed a lábaidat, bárhová veted a pillantásodat, bárhová érsz szíved vágyában, bármilyen helyen oldod ki sarudat, bármit tűzött ki neked szíved. Mikor Utu Kulabba, a te városodba enged érni, ő, aki átkoz téged, nem lesz abból öröme; őneki, aki veled kíván küzdeni soha ne mondd "Csak hadd jöjjön!" Amikor te megmunkáltatod fafaragókkal a szobraimat, lélegzetelállító leszek. Nevem híres lesz azáltal Sumérban és a nagy istenek templomának becsületére fog válni. ..... ráz neked ..... mint egy saru ....... az Eufrátesz ..... lábad ......."
203-219. Ő a kezébe vette az eleségét amit nem evett meg, és a fegyvereit egytől egyig. Anzu magasan repült, Lugalbanda a földön gyalogolt. A madár, felülről kémleli a csapatokat. Lugalbanda lentről nézelődik, kémleli a port amit a csapatok felkavartak. A madár mondja Lugalbandának, "Gyere most Lugalbandám. Tanácsot fogok adni: megszívlelt lehetne a tanácsom. A szavakat amit mondani fogok neked: tartsd azokat az emlékezetedbe. Amit mondtam neked, mikor a sorsodat megszabtam, nem mondtam azt a te bajtársaidnak, nem magyarázom azt a fivéredeidnek. A jó szerencse lehet rejtett: valóban így van. Most engedj engem a fészkemhez: te tarts a csapataidhoz." A madár sietett a fészkéhez. Lugalbanda elindult a helyre, ahol a fivérei voltak.
220-237. Mint egy felbukkanó pelikán a ragyogó nádasból, ahogy a védőistenek (laḫama) emelkednek fel Apszuból, mint valaki aki a Mennyből a földre lépett, Lugalbanda fivéreinek válogatott csapatai közé lépett. A fivérei fecsegtek, a csapatok fecsegtek. Fivérei, barátai kifárasztják őt a kérdésekkel: "Gyere Lugalbandám, itt vagy újra! A csapatok letettek rólad, mintha valaki csatában megölt volna. Természetesen nem ettél a jó kövér nyájból! Természetesen nem ettél a juhkarámok friss sajtjából. Hogy van az, hogy te visszatértél a nagy hegyekből, ahová senki sem megy egyedül, ahonnan senki sem jön vissza az emberiséghez?" A fivérei, barátai újra kimerítik őt a kérdésekkel: "A hegyi folyók partja, bőség forrásai, szélesen elválasztottak. Hogyan mentél át az ő vizein? -- mintha kiittad volna azokat?"
238-250. Ragyogó Lugalbanda válaszolt nekik, "A hegyi folyók partja, a bőség forrásai, szélesen elválasztottsk. A lábammal léptem arra, ittam azt mint vizet a víztömlőből; és aztán rámordultam mint egy farkas, legeltem(?) az ártéri réteken, csipegettem a földön mint egy vadgalamb, ettem a hegyi makkot." Lugalbanda fivérei és barátai fontolóra vették a szavakat, azt amit mondott nekik. Pontosan úgy mintha egész napon át együvé összesereglő kicsi madarak lettek volna, megölelték és csókolták őt. Mintha fészkében ülő gamgam fióka volna, megetették és megitatták őt. Elűzték a betegséget ragyogó Lugalbandától.
251-283. Akkor Uruk férfiai egy emberként követték őt; kanyarogtak a hegyek átjáróján, mint egy kígyó a gabonakévén. Amikor a város csak két órányi távolságban volt, Uruk és Kulab haderői letáboroztak az őrhelyek és csatornák mellett, melyek körülvették Arattát. A városból gerelyek záporoztak, mintha felhőkből záporoznának, számos parittyakő mint az esőcseppek esnek egész évben, hangosan süvítve repültek le Aratta falairól. A napok elmúltak, a hónapok hosszúvá váltak, az év teljes kört fordult. Egy sárga aratás növekedett az ég alatt. Ferde szemmel néztek a mezőkre. A gyötrelem érzése fogta el őket. Számtalan parittyakő mint az esőcseppek zuhannak egész évben és landoltak az úton. Körülzártak voltak a hegyekkel, tövises cserje bozótos töltötte meg a helyet nagy kígyókkal. Senki nem tudta hogyan mennek vissza a városba, nem rohant senki vissza Kulabba. Utu fia Enmerkar félt, aggódott, zavart volt ettől a felfordulástól. Keresett valakit, akit visszaküldhet a városba, keresett valakit, akit visszaküldhet Kulabba. Senki nem mondta neki "Én visszamegyek a városba." Senki nem mondta neki "Én elmegyek Kulabba." Kiment az idegen sereghez (sokasághoz). Senki sem mondta neki "Én elmegyek a városba." Senki nem mondta neki "Én elmegyek Kulabba." Kiállt a csapatok elé. Senki nem mondta neki "Én elmegyek a városba." Senki nem mondta neki "Én elmegyek Kulabba." Másodszor is kiment az idegen sereghez (sokasághoz). Senki nem mondta neki "Én elmegyek a városba." Senki nem mondta neki "Én elmegyek Kulabba." Kilépett a csapatok elé.
284-289. Egyedül Lugalbanda emelkedett fel az emberek közül és mondta neki: "Királyom, én elmegyek a városba, de senki nem fog velem jönni. Egyedül fogok Kulabba menni. Senki nem fog velem jönni." -- "Ha a városba mész, senki nem fog veled menni. Egyedül fogsz menni Kulabba, senki nem fog veled menni." Ő megeskette égre és földre: "Esküdj, hogy nem fogod kiengedni kezedből Kulab nagy jelképeit."
290-321. Miután kiállt az összehívott gyülekezet elé, benn a palotában, hogy pihenjen a földön mint egy nagy hegy, Utu fia Enmerkar panasszal szólt (szemrehányást tett) Inannához: "Egyszer volt, hol nem volt hercegi nővérem, ragyogó Inannám behívott engem az ő ragyogó szívébe a fényes hegyekből, engedte nekem, hogy belépjek tégla-építésű Kulabba. Mocsár volt akkor Urukban, tele vízzel. Ahol volt egy kevés szárazföld az Eufrátesz nyárfák nőttek ott. Ahol sűrű nádas volt, öreg és fiatal nádak nőttek ott. Enki isten aki Eriduban király, kitépte nekem az öreg nádakat, teljesen lecsapolta a vizeket. Ötven év múlva építettem, ötven év múlva sikeres voltam. Akkor a martu népek, akik nem ismerik a földművelést, felbukkantak egész Sumérban és Akkádban. De Uruk fala kiterjedt keresztül a sivatagon mint egy madárháló. Most mégis, itt ezen a helyen, az én vonzerőm megfogyatkozott Inanna előtt. Nekem megkötöttek csapataim, ahogy egy tehén kötött a borjához; de mint egy fiú aki gyűlöli az anyját, elhagyja a városát, hercegi nővérem, ragyogó Inanna elfutott tőlem vissza a tégla-építésű Kulabba. Ha ő szereti városát és gyűlöl engem, miért köti a várost hozzám? Ha ő gyűlöli a várost és még szeret engem, miért köt engem a városhoz? Ha az úrnő elbocsátja önmagát tőlem az ő ragyogó szobájába, és elhagy engem mint egy Anzu fiókát, akkor legalább lehet, hogy haza visz engem tégla-építésű Kulabba: azon a napon lesz a lándzsám félretéve. Azon a napon összetörheti az én védelmezőm. Így beszélek az én hercegi nővéremnek, ragyogó Inannának."
322-344. Ezután ragyogó Lugalbanda kijött a palotából. Annak ellenére, hogy fivérei és bajtársai rákiáltottak mint egy idegen kutyára mikor próbál csatlakozni egy kutyafalkához, ő büszkén lépkedett előre mint egy idegen vadszamár, aki csatlakozni próbál egy vadszamár csordához. "Küldj valaki mást Urukba az Úrhoz." -- "Utu fia, Enmerkarnak én fogok elmenni egyedül Kulabba. Senki nem fog velem jönni." -- így beszélt hozzájuk! "Miért mész egyedül Kulabba és miért nem mész senkivel az úton? Ha a mi jótékony lelkünk nem áll ki melletted (támogat) ott, ha a mi jó védelmező istenünk nem megy veled oda, te soha nem fogsz újra állni velünk ahol mi állunk, soha nem fogsz újra időzni velünk ahol mi időzünk, soha nem fogod újra odatenni a lábadat a földre ahol a mi lábunk van. Te nem fogsz visszajönni a nagy hegyekből, ahová senki nem megy egyedül, ahonnan senki nem tér vissza az emberiséghez!" -- "Eltelt az idő, tudom. Egyikőtök sem jön velem át a nagy földön." Amíg fivéreinek szíve hangosan dobog, amíg az ő bajtársainak szíve csillapodott, Lugalbanda kezébe vette az eleségét amit nem evett meg, és mindegyik fegyverét egytől egyig. A hegyek lábától, a magas hegyeken át be a fennsíkra, Anšan szélétől Anšan ormáig, áthaladt öt, hat, hét hegyen.
345-356. Éjfélkor, mikor elhozták az áldozati-táblákat ragyogó Inannának, ő a lábaira helyezte vidáman tégla-építésű Kulabban. Az ő úrnője, ragyogó Inanna ott időzött a párnáján. Ő meghajolt és földre borult. Inanna {vidám} szemekkel szemlélte ragyogó Lugalbandát, ahogy szemlélné Ama-ušumgal-ana-t a pásztort. {Vidám} hanggal, Inanna beszélt ragyogó Lugalbandához, ahogy fiához, Lord Šarához beszélne: "Gyere Lugalbandám, miért hozol híreket a városból? Hogyan jöttél ide egyedül Arattából?"
357-387. Ragyogó Lugalbanda válaszolt neki: "Amint Utu fia Enmerkar mondotta és amit mond, amint fivéred mondotta és amit ő mond: "Egyszer az én hercegi nővérem ragyogó Inanna behívott engem az ő ragyogó szívébe a hegyekből, engedte nekem, hogy belépjek tégla-építésű Kulabba. Mocsár volt akkor Urukban, vízzel teli. Ahol szárazföld volt Eufrátesz nyárfák nőttek ott. Sűrű nádas volt, öreg és fiatal nádak nőttek ott. Enki isten, aki király Eriduban, kitépte nekem az öreg nádakat és teljesen lecsapolta a vizeket. Ötven év múlva építettem, ötven év múlva sikeres voltam. Akkor a martu népek, akik nem ismerik a földművelést felbukkantak egész Sumérban és Akkádban. De Uruk fala kiterjedt a sivatagon át mint egy madárháló. Most mégis, itt ezen a helyen az én vonzerőm megfogyatkozott Inanna előtt. Nekem megkötöttek csapataim, ahogy egy tehén kötött a borjához; mint egy fiú, aki gyűlöli az anyját, elhagyja a városát, hercegi nővérem, ragyogó Inanna elfutott tőlem vissza a tégla-építésű Kulabba. Ha ő szereti a városát és gyűlöl engem miért köti a várost hozzám? Ha ő gyűlöli a várost, és szeret még engem, miért köt engem a városhoz? Ha az úrnő eltávolította magát tőlem az ő ragyogó szobájába és elhagy engem, mint egy Anzu fiókat, akkor legalább lehet, hogy ő haza visz engem tégla-építésű Kulabba: azon a napon lesz a lándzsám félretéve. Azon a napon összetörheti az én védelmezőm. Így beszélek az én hercegi nővéremnek, ragyogó Inannának.""
388-398. Ragyogó Inanna ezt a választ adta: "Most, a végén, a partokon, a vizes réteken, egy tiszta folyóból, tiszta víznek a folyójából, egy folyóból, ami Inanna csillogó víztömlője, a suḫurmaš hal az édes füvet eszi; a ..... hegyi makkot; és a ..... hal, ami a suḫurmaš hal istene, boldogan játszik és szökken mindenfelé. Pikkelyes farkával megérinti az öreg nádasokat azon a ragyogó helyen. A hely tamariszkuszai ugyanannyian vannak, isszák a vizet abból a tóból."
399-408. "Az egyedül áll, az egyedül áll! Egy tamariszkusz egyedül áll a szélen! Amikor Utu fia, Enmerkar levágta azt a tamariszkuszt és csöbört készített abból, őneki ki kell tépni az öreg nádakat azon a szent helyen gyökereket és mindent, és összegyűjti azokat a kezében. Amikor kikergette abból a ..... halat, ami a suḫurmaš halnak egy istene, elkapta azt a halat, megsütötte azt, körítette és elhozta azt, mint egy áldozatot az a-an-kar fegyvernek, Inanna csata-erejének, akkor Enmerkar csapatai sikeresek lesznek; akkor ő majd elhozta végre azt, ami a földalatti vizekben Aratta élet-erejét adja."
409-412. "Ha ő elviszi a városból annak fémmunkásait és kovácsait, ha elviszi annak kőcsiszolóit és kőfaragóit, ha megújítja a várost és rendezi azt, Aratta minden földje az övé lesz."
413-416. Most Aratta csipkés oromzata zöld lapis lazuriból van, annak fala, toronymagas téglafalai ragyogó vörös tégla, agyagtéglája apró kövekkel diszített, (az agyagot) a hegyekben ássák ki, ahol a ciprusok nőnek.
417. Hála legyen ragyogó Lugalbandának!

Vége

 

vissza a lap tetejére